A felújítások általában a bontással kezdődnek. A leggyakrabban a vázszerkezetig vetkőztetjük le a javítandó bútort. A megfelelő faszerkezet kiválasztása, illetve a meglévő felület kijavítása után a stabil tartószerkezetet készítjük el, amit hevederezésnek nevezünk. Ezt zsákmintázatban szögezzünk fel. Ezek után az acélrugózatot varrjuk be, majd ún. 2/0-ás spárgával ezt lekötjük. A rugóvászonra tömőanyagot, leggyakrabban afrikot alkalmazunk, majd formavászonban –zsákvászonban – elkészítjük az alappár-názást. Ezek elkészítése után felsőpárnázást alkalmazunk (szaknyelven: pikírozás) melyet ismét afrikkal, vattával és molinóval végzünk. A folyamat legvégső eleme a szövet rádolgozása a bútorra, melyet díszszeggel vagy ragasztó-szalaggal (szaknyelven bortni) tisztázunk el. Ez adja az arculatát egy kárpitozott bútornak.
A mostani bútorok, melyeket modern bútoroknak is nevezünk, kárpitozás tekintetében abban különböznek a régiektől, hogy habszivaccsal, habgumival készülnek, ami kényelmi szempontokat is figyelembe véve leegyszerűsíti a munkát. Elkészítésük kevesebb időt vesz igénybe, ám az így kárpitozott bútorok élettartama rövidebb lesz.
igyelnünk kell azokra a bútorkárpitokra, melyeknél a szövésbõl eredendően csomók alakulhatnak ki. Ezeket a szövet szabásánál ki kell kerülni. Nagymintás szöveteknél, illetve csíkos anyagoknál figyelembe kell venni a mintákat, melyek a bútor szépségét feldobhatják, de el is csúfíthatják, amennyiben nem pontosan “tisztázzák el.”
Ha megfelelõ figyelemmel és óvatossággal használjuk kárpitozott bútorainkat, élettartamuk jelentősen meghosszabodhat. A kárpitot megóvni sokféleképpen lehet, például a megfelelõ anyag kiválasztásával, vagy az esetleges belső hibák, mint amilyen pl. a rugótörés, gyors szakszerû kijavításával. Ez utóbbi esetben megelőzhetjük a kárpit szövetének kiszakadását és újrakárpitozását. Védőhuzat alkalmazása is növelheti az élettartamot.
Az antik bútoroknál vigyáznunk kell a nedvességre, mert ellenkező esetben a politúrozott bútorok felhólyagosodhatnak, kivilágosodhatnak és ezek, a későbbiekben, felhullámosodáshoz vezethetnek. Karbantartásuk puha száraz ronggyal vagy szivaccsal történjen.
