A XVIII. század végét kifinomult bútorművesség jellemezte. Ez az 1780 körül készült Copf-stílusú komód a korszak bútorművészetének egyik kiváló példája.Három elegánsan arányos fiókjával ez a darab a rokokóból a neoklasszikus esztétikába való átmenetet testesíti meg, amelyet tiszta vonalak, visszafogott díszítés és szimmetria jellemez.
A szakképzett kézművesek által készített komód a szakértő asztalosmunka és a finom famegmunkálás, az eredeti kézműves kivitelezés jegyeit viseli magán. (Akkoriban a magyar asztalos mesterek a bútorkészítés tekintetében a német példát tartották szem előtt, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a stílus azért eredetében francia gyökerű. Egyébként az ilyen Monarchiából származó bútorok többsége II. József császársága idejéből származik és a stílus császárról történő elnevezése is elterjedt.)
A komód diófából készült, (dió svartni) amelyet így tartóssága és anyagát tekintve szemcsézettsége is igen vonzóvá tesz. A fiókok fecskefarkúak, mely technika nem csak erős sarokillesztést biztosít, hanem a korszakra jellemző aprólékos megmunkálást is sejteti. A bútort egyfelől finom intarziák és svartnik díszítik, melyek erőteljesen kontrasztos geometriai mintákat alkotnak, másfelől a sárgaréz veretek (melyek rokokó külsejükkel némi ekletikus hatást kölcsönöznek a komódnak) funkcionalitást és dekoratív díszítést is biztosítanak.Egy ilyen antik darab felújítása a történelmi asztalos technikák alapos ismeretét és a darab hitelességének megőrzése iránti elkötelezettséget követeli meg. Ilyenkor mindig az az első feladat, hogy bezonosítsuk a szerkezeti gyengeségeket, például a laza illesztéseket, a megvetemedett részeket vagy a sérült svartnikat. Minden egyes darabot óvatosan megtisztítottunk enyhe mosószer és desztillált víz keverékével, eltávolítva az évszázadok alatt felgyülemlett szennyeződéseket anélkül, hogy az eredeti felületet károsítottuk volna. A hiányzó vagy sérült furnért aprólékosan, a kornak megfelelő anyagokkal pótoltuk, a meglazult részeket ragasztottuk, biztosítva a meglévő felületekhez való zökkenőmentes illeszkedést. A szerkezeti javítások után a felületet enyhén csiszoltuk az apróbb karcolások és hibák eltávolítása érdekében, majd egyenletesen politúroztuk, hogy fokozzuk a fa természetes szépségét és védőréteget biztosítsunk. Szerencsére a bútor tulajdonosa nagyon vigyázott erre a csodás darabra, így az eredeti sárgaréz vasalatok némi tisztítással és fényesítéssel hamar visszanyerték eredeti ragyogásukat. A kulcslyukakat és zárakat megolajoztuk és beállítottuk, hogy kifogástalanul működjenek.
A munkafolyamat minden egyes lépése során arra törekedtünk, hogy ennek a nagymúltú darabnak ne csak történelme, de jövője is legyen. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy valami olyasmire próbáljuk felkészíteni ezeket a bútordarabokat, amelyeket mi magunk már nem fogunk tudni teljes egészében megtapasztalni, de gyermekeink, unokáink még sok-sok éven át élvezhetik szépségüket. Így képes egy bútordarab az időtlen elegancia és a tartós kézművesség művészetén keresztül hidat képezni múlt és jövő között.
