A bécsi barokk bútorok a 17-18. század fordulóján, a bécsi udvar fénykorában, különösen az osztrák és közép-európai bútorgyártás kiemelkedő darabjaiként váltak híressé. Az akkori kárpitozás és bútorgyártás olyan hagyományos technikákra épült, amelyek a mai napig meghatározzák a műhelyekben alkalmazott eljárásokat, azonban az idők során, a praktikusság, a divat és a társadalmi változások hatására jelentős átalakulásokon mentek keresztül. A bécsi barokk szettek, különösen a székek, karosszékek és fotelek kialakítása, a kárpitozási technikák és az ülőalkalmatosságok mérete is folyamatosan változott.
A bécsi barokk stílusára jellemző, hogy az ülések mélysége, magassága és szélessége mind az esztétikai igényeknek, mind a társadalmi elvárásoknak megfeleltek. A barokk székek gyakran mélyebbek voltak, mint a későbbi korszakok bútorai, mivel a korabeli ültetési szokások inkább a „hátradőlős” testhelyzetet támogatták, míg a karosszékek és fotelek szélessége az udvari etiketthez illeszkedve szélesebbre lett tervezve, hogy a test kényelmesen elférjen benne.
A bécsi barokk székek például a bécsi udvarok fénykorában különös figyelmet fordítottak az ülőalkalmatosságok kivitelezésére. Az ülőalkalmatosságok magas hátúak voltak, ami a székek és fotelek díszes, monumentális megjelenését is elősegítette. Az ülések mélysége ebben az időszakban jellemzően nagyobb volt, mint a későbbi időszakokban, hogy a nagy ruházatokban, például a nehéz brokátokban öltözködő személyek kényelmesen elférjenek rajta. A karosszékek szélessége és a háttámla magassága, mint a barokk stílus jellegzetes elemei, a társadalmi státusz kifejezésére is szolgáltak. A 19. század végén és a 20. század elején, a Viktoriánus és az Art Nouveau korszakok következményeként a székek és karosszékek formája és kényelmi jellemzői átalakultak. Az ülések mélysége csökkent, hogy jobban illeszkedjenek a dinamikusabb életvitelhez és az öltözködéshez, és a háttámlák is alacsonyabbá váltak, hogy a gyorsabb, aktívabb napi tevékenységekhez alkalmazkodjanak. A híres bécsi kárpitosmesterek, mint pl. Johann Ignaz Hiedler, az akkori kárpitos mesterség alapjait csodás kézművességgel alkották meg a legszebb bútordarabokat.
Napjainkban a bécsi barokk stílusú bútordarabok felújítása, mint például a mélytűzés alkalmazásával készült szettek, olyan mesterségbeli hagyományokat őriznek meg, amelyek a mai kényelmi igényeknek is megfelelnek. Az ülőfelületek mélysége, a háttámlák magassága és a székek szélessége alkalmazkodik a modern életvitelhez, miközben megőrzi az egykor elterjedt bécsi barokk dizájn finomságait. A felújítás során a bútor gyönyörű fa részeit lecsiszoltuk, majd politúroztuk. A hagyományos kárpitozás elveinek megfelelően teljesen újraépítettük a bútorokat. A még jó állapotban lévő rugókat letisztítottuk és dresszíroztuk, így a hevederezést követően újra tudtuk őket hasznosítani. A kötözés után afrikot és vattát használva vászon segítségével kialakítottuk az ülőfelületeket és hátoldalakat, majd ez a gyönyörű meggypiros szövet került rá, melyet végül mélytűzéses technikával és díszszegekkel díszítettünk.
