A képen látható impozáns trónszékek nemcsak kézműves mesterművek, hanem egy letűnt kor stílusának méltó képviselői is. Ezek a darabok a 19. század egyik lmeghatározó stílusirányzatát, a neoreneszánsz bútorművészetet idézik meg, amely a historizmus korszakának egyik legnépszerűbb ága volt. E stílus az 1850-es évektől kezdődően terjedt el Európában, mint a reneszánsz művészet újjáéledése.
A korabeli ipari forradalom által fellendített bútorgyártás és a historizáló stílusok iránti növekvő érdeklődés hívta életre ezt a mozgalmat, amely az itáliai reneszánsz formavilágából merített inspirációt. A neoreneszánsz bútorok gyakran gazdagon faragottak, impozáns megjelenésűek, és különösen kedveltek voltak reprezentatív terekben – legyen szó kastélyokról, városházákról vagy nagypolgári otthonokról. A hozzánk érkezett trónszékek tökéletes példái a neoreneszánsz bútorművészetnek. A gazdagon faragott háttámlák, a karfa végén elhelyezett díszítések, valamint az itt-ott felfedezhető karcsú oroszlánlábak mind-mind a reneszánsz időszak hatalmat és tekintélyt sugárzó motívumait idézik. A bársonyhuzat és a szegecselt kárpitozás pedig a korabeli elegancia jegyeit viselik magukon. Ezek a székek nem csupán ülőalkalmatosságok – sokkal inkább státuszszimbólumok voltak, gyakran készíttettek egyedi darabokat főúri családok megrendelésére. Ez a bútorstílus nem csupán Nyugat-Európában, hanem Magyarországon is jelentős hagyományokra tett szert. Hazánkban a historizmus fénykorában, a dualizmus időszakában (1867–1918) a neoreneszánsz stílus különösen népszerűvé vált a nemesi kúriákban, városi palotákban és hivatalokban.
A magyar neoreneszánsz bútorművészet egyik mestere Thék Endre (1842–1919) volt, akiről már többször volt szerencsém megemlékezni, munkái közül számos darab ma is megtalálható múzeumokban és történelmi épületekben – például az Országház bútorainak egy részét is az ő műhelye készítette. A német Joseph Danhauser bécsi bútorgyáros bútorai is jártak már műhelyünkben és találtam francia példát is, Édouard Lièvre személyében, akinek munkái a legmagasabb szintű neoreneszánsz bútorművészetet képviselik.
Ma ezek a bútorok különösen értékesnek számítanak, hiszen nemcsak esztétikai értéket hordoznak, hanem történelmi örökségünk részei is. A hagyományos kárpitozás munkafolyamatival igyekeztünk úgy helyreállítani ezt csodaszép gyűjteményt, hogy nagyítóval se lehessen rajta kifogást találni. A szó legszorosabb értelmében!, ugyanis spanyolországi megrendelőm rendkívüli igényességel szerette volna felújítani bútorait, igenis minőségi munkavégzést várt el és meglehetősen aprólékos ellenőrzést végzett a munka átvételekor, igazán nagyon büszke vagyok rá, hogy nem talált szakmai kifogást!
