Fekete István
Blog

Demokrata Hetilap - 2015/04/08

A berendezési tárgyak állapotának megőrzésére figyelmet kell fordítanunk, különösen igaz ez az antik bútorokra, amelyek felújítása segít abban, hogy minél hosszabb ideig szolgáljanak bennünket. Fekete István kárpitos mesterrel beszélgettünk.
 
Az idő múlásával a lakberendezési rendek is folyamatosan változnak. Ugyanakkor vannak olyan stílusok, amelyek népszerűsége hosszú idő óta töretlen. Egy polgári lakásból ma sem hiányozhatnak az antik bútorok. Ezeket a régi tárgyakat a modern berendezési eszközök többségével ellentétben mesteremberek készítették különös gonddal és szakértelemmel. Koruk mellett talán emiatt van óriási értékük. Bár minden kézműves mesterség, a bútorrestaurátor szakma iránt is fokozatosan csökken az érdeklődés. De szerencsére még mindig van néhány elhivatott, lelkes ember, aki azzal foglalkozik, hogy a leromlott állapotú, 100 éves tárgyakba új életet lehel. Fekete István fiatal kora ellenére közel 20 éve foglalkozik antik bútorok felújításával. A diplomás szakember eredetileg asztalosnak készült, ám egy szerencsés véletlen következtében végül kárpitos lett belőle. Jelenleg saját budapesti műhelyében kollégáival együtt, kalákában végez bútorfelújítást. A fogyasztói társadalom jellemzője, hogy pár év után kidobjuk azt, amit megvásárolunk, majd veszünk helyette újat. Az antik bútorok esetében ez nem igaz. Létezik egy olyan társadalmi réteg, amelynek tagjai ragaszkodnak régi tárgyaikhoz.
 
„Ők a mi célcsoportunk. Jellemzően az 50 fölötti korosztály, amelynek tagjai eleve ilyen környezetbe születtek bele, ilyen bútorok között nevelkedtek” – mondja a szakember.
 
Manapság az ipar számos területén a jó minőség helyett a nagy mennyiség az elvárás. „Mi korábban egy asztalos arra törekedett, hogy a keze közül kikerülő munka szép és időtálló legyen. A jelenlegi gyárak elsődleges célja, hogy rövid idő alatt eláraszthassák tucatáruval a piacot.” Az igényes és mutatós árura azonban még mindig jelentős kereslet mutatkozik, ezért a bútorrestaurátoroknak is akadt bőven feladatuk.
 
„Nem mindegy, hogy egy felújításra szoruló bútor milyen kezekbe kerül. A mai szakmánkon belül is akadnak kontárok, akik nem megfelelő alapanyagokkal dolgoznak, például modern fával pótolják az antik tárgyakból hiányzó részeket” – mondja Fekete István.
 
Az ő műhelyükben ilyen nem fordulhat elő. A mesterember gyűjti a régi, tönkrement bútorokat, és ezek ép elemeit felhasználja, hogy az újjávarázsolt bútorok korhűek maradjanak. A restaurálást mindig az adott bútor állapotának felmérésével, illetve a megrendelővel való egyeztetéssel kezdődik. A szakember meghallgatja a tulajdonos elképzeléseit, és azokat figyelembe véve kezd neki a munkának.
 
„Sokan érdeklődnek telefonon vagy e-mailben, de láthatatlanban vagy fénykép alapján sosem teszek javaslatot a bútorfelújítással kapcsolatban” – mondja a kárpitosmester.
 
Az elkészítési idő a bútor fajtájától és stílusától függ. A restaurálás akár hónapokig is eltarthat. A munkálatok bontással kezdődnek. Általában a vázszerkezetig levetkőztetik a javítandó bútort. Ezután helyreállítják a meglévő fafelületeket: kromofággal leoldják a régi lakkréteget, kijavítják a furnérokat, faragásokat, majd politúrozzák és végül felfényezik a bútort. Ezután a stabil tartószerkezetet készítik el, ezt nevezik hevederezésnek. Ezt követi az acélrugózat bevarrása, lekötése. A rugóvázra tömőanyagot töltenek meg, leggyakrabban afrikot, vagyis szétdarabolt pálmalevelet, majd formavászonban, zsákvászonban elkészítik az alappárnázást kézi varrással. Ezután történik a felső párnázás, vagyis pikírozás, majd a szövet rá dolgozása a bútorra. Ezt a széleken díszeggel vagy ragasztószalaggal, szaknyelven bortnival fedik el.
 
„A szövet adja a kárpitozott bútor arculatát. Csak díszítőelem, semmi egyéb funkciója nincsen. Nem határozza meg az ülőrészt formáját vagy annak keménységét” – mondja a szakember.
 
Fekete István azt is elmondta, azon megrendelői, akik jártasak a bútorfelújításban, úgy ellenőrzik az elkészült bútort, hogy megfordítják és megnézik az alját.
„Az ugyanis mindent elárul.”
 
A fiatal mester személy szerint nem tudna antik bútorok között élni, mivel egy ilyen békeveli hangulatot árasztó otthonba születni kell. Hivatását ugyanakkor imádja, és elkötelezett amellett, hogy szaktudását a fiatalabb generációnak is továbbadja. Ezzel szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy ez az ősi mesterség ne merülhessen feledésbe, mert ahogy ő mondja, "a régi bútoroknak lelke van, és a lélek a bútorok esetében is halhatatlan.”
Kezdődhet a közös munka?
Referenciák