Ez a réz- és kagylóberakásos Boulle-intarziás garnitúra a XVII–XVIII. századi francia udvari művészet világát idézi meg, de maga a bútor már a XIX. század végén, Magyarországon készült. A névadó mesterről már korábban is írtam, André-Charles Boulle-ról, (1642–1732) aki XIV. Lajos udvari ébenmestere volt, és aki a kagyló, sárgaréz és más nemes anyagok kombinálásával forradalmasította az intarziaberakás művészetét. A XIX. század második felében Európa-szerte újra felfedezték és előszeretettel utánozták ezt a gazdag, reprezentatív díszítést.
Ennél a garnitúránál a formára is érdemes figyelmet fordítani: öt kör alakú háttámla ünnepélyes ritmussal, hangsúlyos, ívelt karfákkal, fekete alapon réz díszítésekkel. A kárpitozás során különösen fontos volt a szövet mintájának tökéletes szimmetriája – a kerek háttámlák középpontját precízen kellett kijelölni, mert itt minden apró eltérés azonnal láthatóvá válik.
Hagyományos technikával dolgoztam, afrik tömőanyaggal alakítva ki az ülés megfelelő magasságát és tartását. Itt ez az arány kulcsfontosságú: az ülés túl alacsonyan vagy túl magasan megtörné a forma eleganciáját. A kézi rétegezés és formázás adja meg azt a telt, finoman ívelt karaktert, ami összhangban van a díszítettséggel. A világos, elegáns kárpit is a tulajdonos nagyon tudatos választása: kiemeli a fekete-réz intarziás keretet, de közben nem vonja el a figyelmet a Boulle-technikát idéző berakásról.
Készítettem pár fotót a műhelyben, de sajnos a végleges helyén több okból sem volt lehetőségem fotózni, így egy kis "játékba" kezdtem, hogy az eredetihez hasonló környezetet és színeket találjak, és megmutathassam, micsoda hangulatot adott a felújított bútor az enteriőrnek.
