A Biedermeier-csíkos bútorszövetek a 19. századi bútorkészítés egyik legszebb hagyományát képviselik. A biedermeier stílus, amely 1815 és 1848 között virágzott, a polgári életforma és a praktikusság mellett a kifinomult esztétikát is hangsúlyozta. Az első ilyen csíkos bútorszövetek Bécsben készültek, és a legjobb osztrák szövőmestereket dicsérik. A csíkos szövetek gyakran selyemből, gyapjúból vagy pamutból készültek, és a finom szövés technikájának köszönhetően rendkívül tartósak és elegánsak voltak. A csíkok mintája nemcsak dekoratív, hanem optikailag is gazdagította a bútorokat, miközben szigorú harmóniát és rendezettséget sugározott, ami tökéletesen illeszkedett a biedermeier kor polgári eszméihez.
A biedermeier stílus egyik legnagyobb mestere Joseph Danhauser volt, aki nemcsak festőként és bútortervezőként, hanem a szövőmesterség lelkes támogatójaként is hozzájárult a korszak virágzásához. Danhauser az egyik első olyan tervező, aki a csíkos mintákat és a gazdag anyagokat ötvözte a praktikus, ámde művészeti értékű bútorkészítéssel. Emellett több osztrák szövőművész, mint pl. Rudolf von Arthaber vagy Franz Xaver Duschl is híresek voltak a korszakra jellemző bútorszövetek, különösen a csíkos szövetek tervezéséről. Duschl szövéseinek részletgazdagsága a biedermeier stílust a legmagasabb szintre emelte. Bécs, mint a biedermeier stílus központja, számos híres bútorkészítő és tervező otthona volt. Az itt készült csíkos bútorszövetek nemcsak az osztrák udvarban, hanem a polgári házakban is elterjedtek, így a biedermeier stílus és ránk maradt öröksége sokszor ma is inspirálja a modern bútortervezést.
Teljes felújítást végeztünk, azaz a hagyományos kárpitozás technikáját alkalmaztuk, a rugókötözéstől kezdve az afrik és vatta tömöanyagok használatáig. A fa részeket is kezelésbe vettük: ragasztás, illesztések, furnérozás, csiszolás, shellac politúrozás, mind az asztalosmunka részét képezte.
