A XIX. század első felében, különösen a biedermeier korszakban, a bútorkészítés művészete új irányokat vett, amelyek az eleganciát és az egyszerűséget ötvözték.
A biedermeier stílusú bútorok, így az íróasztalok is, rendkívül népszerűek voltak a polgári réteg körében, és az asztalok különleges jellege, valamint az anyaghasználatuk sokat elárul arról az időszakról, amelyben készültek. Az asztalok sima, jól megmunkált felületei és finoman faragott lábaik mind azt mutatták, hogy a kényelem és a dekorációs jelleg egyaránt fontos szerepet kaptak. Az íróasztalok felületeit gyakran kárpitozták, hogy biztosítsák a kényelmes és praktikus írási felületet. Az ilyen bútoroknál a bőrborítás később vált széles körben elterjedtté, és különösen a XIX. század végén kezdtek el komoly szerepet kapni.
A bőr nemcsak esztétikailag emelte az asztalok megjelenését, hanem rendkívüli tartóssága és kényelmes használhatósága is indokolta a választást. A bőr felülete kellemes tapintású, tartós, és jól tűri az íróeszközök, tinta vagy egyéb anyagok használatát. Így a bőr védelmet nyújtott az asztallap felületének, miközben elegáns megjelenést biztosított.
Az asztallapot alaposan előkészítettük: az eredetileg rajta lévő anyagot levettük, a felületet többször letisztítottuk, hogy eltávolítsuk róla a nem kívánatos zsiradékot, maradék ragasztót, többször gondosan átcsiszoltuk, hogy biztosítsuk a tökéletesen homogén, egyenletes felületet. Ezt követően a méregzöld antikolt marhabőrt méretre szabtuk, majd a széleit gondosan letisztáztuk, hogy ne maradjon rajta semmilyen felesleg. Talán ennél a kárpitozásnál az igazán nehéz az igazítás és a ragasztás egyszerre zajló folyamata, a tökéletes illeszkedést ugyanis egyszerűen nem lehet másképp, csak kézzel történő igazítással elérni. Ez egy lassú és aprólékos folyamat, hiszen sehol nem feszülhet az anyag, nem maradhat alatta levegő, és nem keletkezhet ránc, miközben arra is figyelni kell, hogy a már felületet ért ragasztó az egyik felületen ne száradjon meg idő előtt. Erre a műveletre egyébként leginkább egy állandó hőmérsékletű helyiség felel meg a legjobban, ahol nem történik sem hirtelen hőmérséklet-, sem levegő-összetétel változás, ami mind befolyásolná a bőr felülethez történő alkalmazkodását. (Az ajtó/ablak nyitogatása esős időben, a pára/por ilyenkor a legnagyobb ellenségek.)
A két felület találkozásakor a száradás gyors, de szeretjük kivárni a 24 órát. Egy utolsó, tiszta és száraz ronggyal történő gyors áttörlés után szállítható.
