Egy három üléses kanapé és két fotel alkotta garnitúra került legutóbb hozzám. A bútor epeda rugós, szabad párnás ülőfelületei nem először láttak kárpitos kezeket. Ahogy a bútort a csupasz keretekig bontottam lassan láthatóvá váltak a korábbi felújítási kísérletek nyomai.
Különböző szövet, szivacs és afrik maradványokból álló rétegeket találtam a felsőpárnázás alatt, össze-vissza, ami azt jelenti, hogy az előttem bútoron dolgozók egyszer sem bontották le teljesen a bútort, pusztán csak az éppen szabadon lévő felső rétegre dolgozták rá a következőt.
A megrendelő nem igényelt asztalos munkát, hiszen a bútor tömör fa részének kitűnő állapota ezt nem is indokolta. Viszont a tökéletes munkához a hagyományos kárpitozás folyamatának egyetlen elemét sem lehetett volna kihagyni, így elölről kezdtem az egészet... Hevederezés és rugózás az alapoktól, amely rugókkal egyébként szerencsém volt, hiszen némi dresszírozás után tökéletes állapotban kerültek a helyükre. Afrik, vászon, felsőpárnázás és végül egy, a megrendelő által nálam választott belga szövet.
Ügyfelem rendkívül kedves volt és mivel tudta, hogy szeretem ismerni bútoraim történetét, kiderítette, hogy ki volt az eredeti bútorkészítő.
Hauszmann József, műbútorasztalos mester. Csodás famunkát hagyományozott ránk.
